Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9504/AIX2.CD

Text File | 1995-11-29 | 24KB | 378 lines

          @VAdvanced Interactiv eXecutive (AIX) 4.1@N

          @VNemcsak guruknak -- II.@N

              Az  elôzô   szám  Aixet   boncolgató  írásában   a  COSE
          kezdeményezés hatását figyelemmel  kísérve a Common  Desktop
          Environment (CDE) és az  új kernel bemutatására került  sor.
          Folytatva témánkat, most többek között a file-rendszerrôl és
          a   rendszeradminisztrációról   szerzett  tapasztalatainkról
          számolunk be.
              Az  IBM fejlesztôi  több ponton  elégedetlenek voltak  a
          korábban  használt  file-rendszer  tulajdonságaival,  és   a
          kernelhez  hasonlóan  az  alapoktól  újragondolták  az   Aix
          file-rendszerét. A kifejlesztett Journaled File System (JFS)
          már  az Aix  3.x verzióiban  megjelent, a  mostani  változat
          tartalmazza az idôközben elkészült javításokat. Jelentôségét
          növeli, hogy a COSE törekvés eredeti szellemének megfelelôen
          az IBM más, konkurens cégek számára is hozzáférhetôvé  tette
          a JFS-t az OSF-en keresztül!


          @VJournaled File System (JFS)@N

              Számomra  meghökkentô,  de  roppant  demonstratív élmény
          volt, amikor  az IBM  képviselôjét az  Aix file-rendszerérôl
          kérdezve  válaszképpen egyszerûen  áramtalanította az  éppen
          mûködô gépet. Aki valaha kapcsolatba került valamilyen  Unix
          rendszerrel,  annak  bizonyára ismerôsen  cseng  a következô
          intelem:  a  DOS-os PC-k  körében  felszedett beidegzôdéssel
          ellentétben   unixos   gépen  nem   a   tápkapcsolóval  kell
          felfüggeszteni  a  munkát!  Legtöbbször  ugyanis  egy  ilyen
          manôver  gyilkos  hatású lehet  az  éppen használatban  levô
          file-okra,  és  a  helyreállítási  kísérlet  során  az  @Kfsck@N
          többnyire csak a törlésükre  tesz javaslatot. Nos, a  mérnök
          tudta  mit  csinál,  az   Aix  túlélte  ezt  a   kisebbfajta
          megrázkódtatást, és bekapcsoláskor tulajdonképpen a szokásos
          idô alatt,  hibajelzés nélkül  újra felállt  a rendszer,  az
          eset nem  okozott semmiféle  problémát. A  helyzet kulcsa az
          IBM által kifejlesztett JFS.
              A   JFS   számos   fejlesztést   tartalmaz   a   korábbi
          file-rendszerhez  képest,  ezek többek  között  a folyamatos
          üzemelés  biztonságát  szolgálják.  Az  imént felelevenített
          epizód magyarázatául  az szolgálhat,  hogy a  JFS -- nevéhez
          híven -- szinte idôkiesés  nélkül követi és külön  partíción
          naplózza a lemezmûveletekkel  kapcsolatos eseményeket. Ez  a
          napló tette lehetôvé az adatok maradéktalan megôrzését.
              ùj fejlesztésként  egy-egy file-rendszer  most már  akár
          több  mint  2  Gbyte-os  is  lehet,  ami  bizonyos esetekben
          egyszerûsíti    az    adattárolás    megszervezését.    Nagy
          adatbázisokkal    dolgozó    vállalatoknál    vagy     olyan
          feladatoknál,  ahol   az  on-line   (folyamatos)  és   batch
          (idôszakos, kötegelt) tranzakciófeldolgozás igénye  egyaránt
          felmerül, hasznos tulajdonságnak bizonyulhat ez a  méretbeli
          rugalmasság.
              Ugyancsak     hasznos      a     rendelkezésre      álló
          tárolókapacitással való  gazdálkodás szempontjából,  hogy --
          JFS szisztémát  alkalmazva --  nem kell  kötnünk magunkat  a
          telepítéskor kialakított file-rendszer méreteihez. A Logical
          Volume  Manager  (LVM) segítségével  rugalmasan,  a rendszer
          újraindítása nélkül -- természetesen az adottságként meglévô
          fizikai kapacitásokon belül -- szabadon újradefiniálható  az
          egyes file-rendszerek mérete. Megtehetjük tehát, hogy mindig
          csak  a   pillanatnyilag  beláthatóan   szükséges  területet
          foglaljuk le a rendelkezésre álló tárolókapacitásból. Késôbb
          aztán rugalmasan követve a tárolási szükségletek változását,
          a   rendszer   normál   mûködésének   felfüggesztése  nélkül
          folyamatosan utánamehetünk  az igényeknek.  Ebben a  fizikai
          egységeken  éppen  rendelkezésre  álló  szabad  terület  sem
          igazán  korlátoz.  Egyrészt a  rendszer  képes több  fizikai
          egység    szabad   területeit    logikailag   együtt,    egy
          file-rendszerben kezelni  -- ez  a lehetôség  csak a  JFS-re
          jellemzô   a   Unix-világban   --,   másrészt   opcionálisan
          bekapcsolható röptömörítô  képessége nagymértékben  növeli a
          tárolás  hatékonyságát.  Hozzávéve, hogy  bármikor  -- menet
          közben  is  -- bôvíthetô  a  rendszer fizikai  tárkapacitása
          újabb  tárolóeszközök  hozzáadásával,  akkor kijelenthetjük,
          hogy   az   Aix   mint   rendszer   gyakorlatilag   végtelen
          tárolókapacitást kínál.


          @VSebesség biztonságosan@N

              Az adatbiztonság  érdekében az  Aix alapszolgáltatásként
          nyújt   1-es   szintû   szoftver   RAID-et,  lemeztükrözést.
          Legfeljebb  három  lemez  szervezhetô egybe  e  célra.  Ez a
          funkció nem csak teljes lemezekre, hanem kisebb  egységekre,
          választhatóan    akár    file-rendszerre    vonatkozóan   is
          mûködtethetô.   Az   erôforrások   optimális   kihasználását
          támogatja ez  a lehetôség,  hiszen nem  szükséges egy  egész
          lemezt  tükröztetni,  ha  ezt  az  igények  nem  indokolják.
          Alkalmazása   a   biztonság    mellett   a   rendszer    I/O
          teljesítményét is megnövelheti.
              Az    opcionálisan    beállítható,    Disk   Scripingnek
          (lemezcsíkozásnak) elnevezett technika 0-ás szintû  szoftver
          RAID-nek  felel  meg.  E lemezkezelési  mód  azt  a korlátot
          igyekszik  kiküszöbölni,  mely  szerint  lemezmûveleteknél a
          fejegységek   mechanikai   pozicionálása   jelenti   a  szûk
          keresztmetszetet. A rendszer  gyakran várakozik addig,  amíg
          az írófej a kiszámított helyre pozicionál. Több  lemezegység
          esetén  ezt a  várakozási idôt  hidalja át  a Disk  Scriping
          technika: az egymást követô blokkok nem egyetlen, hanem több
          lemezegységre  kerülnek  elhelyezésre.  Amíg  az  elsô lemez
          dolgozik, a következô mechanikája már írásra kész helyzetben
          várja az  írás folytatására  szóló utasítást  a rendszertôl,
          mely  a következô  blokk tartalmát  majd ide  helyezi el.  A
          mûvelet  alatt  természetesen  a  soronkövetkezô lemezegység
          felkészül a mûvelet  folytatására. Mindeközben a  rendszer a
          folytonosság érdekében az adatokat cache memóriában  helyezi
          el.
              Az  LVM a  lemeztükrözési opció  bekapcsolása nélkül  is
          automatikusan  ellenôrzi  a  lemez  állapotát.  Egy blokkhoz
          tartozó lemezfelület --  alapbeállításban -- 5  százalékának
          sérülése  esetén  áthelyezi  a  tárolt  információt  egy  ép
          területre.  A százalékos  érték menet  közben igény  szerint
          módosítható.
              A  lemezmûveletek hatékonyságát  növeli az  opcionálisan
          bekapcsolható  töredékmentesítô  (defragmentáló)  funkció. A
          funkciót az  teszi szükségessé,  hogy a  lemezre írások csak
          üres lemezterületre történhetnek, melyek a használat során a
          kihasználatlan,  összefüggô  szabad  terület  mellett  --  a
          különbözô    törlések,    áthelyezések    következtében   --
          foltszerûen,  elszórtan  is keletkeznek.  E  lyukakat késôbb
          felhasználva    a    rendszer    elôbb-utóbb     óhatatlanul
          ""töredezett", fragmentált file-okat ír a lemezre. Az  ilyen
          file-ok egymástól távol esô lemezterületekre szóródnak  szét
          (töredeznek), így a velük végzett mûveleteknél a lemezegység
          mechanikája   folytonos   pozicionálásra   kényszerül,   ami
          megnyújtja a gép válaszidejét. A probléma egyfajta megoldása
          egy-egy lemezegység archiválása szalagra, majd  (lemeztörlés
          után)  annak újbóli  visszatöltése. Ekkor  az egyes  file-ok
          folytonos területekre  íródnak újra  a lemezen.  Az Aixben a
          LVM defragmentálást lehetôvé  tevô opciója ennél  elegánsabb
          és  egyben biztonságosabb  megoldást kínál  a problémára.  A
          megfelelô  opció  bekapcsolása  --  kihasználva  a  rendszer
          többfeladatos tulajdonságát, a munka megszakítása nélkül  --
          egyik   futó   feladatként   (taskként)   ""menet    közben"
          folyamatosan  töredékmentesíti  a  kijelölt lemezegységeket.
          Nincs szükség tehát leállásra az archiválás és  visszatöltés
          idejére, a rendszer válaszideje  pedig az idôk során  sem nô
          meg a töredezett file-ok miatt.


          @VHálózat@N

              Mivel az Aix kliens/szerver architektúrában  felépített,
          többfeladatos,   többfelhasználós   rendszer,   a  hálózatot
          természetes közegének kell tekintenünk. A hálózatos  mûködés
          velejárójaként gondolni kell az adatokhoz, programokhoz való
          hozzáférés biztonságára is. Az Aix a file-hozzáféréseket  az
          Access   Control   List   (ACL)   alapján   engedélyezi.   A
          rendszerhasználati  és  az  erôforrás-igénybevételi kérelmek
          ellenôrzésére jelszóvédelem szolgál, ami az Egyesült Ållamok
          kormányának minôsítési rendszere  szerint a C2-es  kategória
          követelményeinek felel meg.
              File-szerverként  egyes  file-ok  megosztásán  kívül  --
          valódi nyílt rendszeres megoldásként -- képes NFS  rendszerû
          file-rendszereket  is  sajátjaként  ""felmountolni"  és  JFS
          rendszerûekkel      vegyes      hálózatként       használni.
          Nyomtató-szerverként   megvalósítja   a   nyomtatási  munkák
          ütemezését,  vezérlését,  lehetôséget  nyújt  a   nyomtatási
          kérelmek  pillanatnyi   igények  szerinti   újraütemezésére.
          Hálózaton  terminál-szerverként  fontos  feladata  az  egyes
          terminálok munkájának összehangolása. Hálózati protokollként
          az Aix  a nyílt  rendszerek világában  de facto szabványként
          elterjedt TCP/IP-t használja.
              Az Aix  ma még  ritka tulajdonsága  révén a  hagyományos
          file- és  nyomtatómegosztáson túlmutató  módon aknázza  ki a
          hálózatos mûködésben rejlô lehetôségeket. Lehetôséget  nyújt
          az  egyes  eszközök  hatékonyabb  kihasználására, megnövelve
          ezzel a rendszer összteljesítményét. Ez az üzembiztonság- és
          teljesítménynövelô opció a  High Availability Cluster  Multi
          Processing  (HACMP),  mely  az  Aix  alapszolgáltatásai közé
          tartozik.  Alkalmazásakor  több   --  maximálisan  négy   --
          számítógép közös lemezegységre dolgozik, mely --  célszerûen
          -- tartalmazhat redundáns elemeket, adott esetben lehet  itt
          akár egy 5-ös  szintû RAID egység  is. A biztonság  fokozása
          érdekében a gépek közötti  illetve a gépek és  a lemezegység
          közötti kapcsolatot biztosító egységek -- kábelek,  hálózati
          kártyák   --   megkettôzhetôk.   További   lehetôségként   a
          konfigurációkban  használt számítógépek  lehetnek egy-  vagy
          többprocesszoros    (SMP)    modellek    és    ezek   minden
          összeállításban vegyesen is alkalmazhatók.
              A HACMP  háromféleképpen konfigurálható.  A Mode  1 (Hot
          Standby) konfigurációban két  vagy több gép  kapcsolódik egy
          közös  lemezegységre.  A  gépek  közül  az  egyik  a   többi
          melegtartalékát  képezi.  A  hasznos  munkát  végzô  gép(ek)
          meghibásodása  esetén   a  tartalék   azonnal  felváltja   a
          kiesô(ke)t. A nyitott file-okat a JFS napló alapján  kezelve
          ott folytatja, ahol a meghibásodott gép abbahagyta.
              A  Mode  2  (Mutual  Take  Over)  konfiguráció kölcsönös
          feladatátvételt jelent üzemzavar esetén. A felállás  hasonló
          az elôzôhöz: két vagy több gép közös lemezegységet  használ.
          Ezúttal azonban minden gép  saját feladatokat láthat el.  Az
          egyik például  az adatbázis-szerver  funkcióit láthatja  el,
          míg egy  másik alkalmazás-szerverként  funkcionál. Különbözô
          területeket    használnak    a    lemezbôl.     Valamelyikük
          meghibásodása esetén a  megmaradó gép(ek) rögtön  átveszik a
          kiesô gép funkcióit, ami a rendszer leállása helyett csak  a
          teljesítmény csökkenését eredményezi.
              Mode 3 konfiguráció  esetén a clusterbe  (fürtbe) kötött
          gépek --  melyek között  lehet eleve  többprocesszoros is --
          erôforrásaikat   egyesítve   egyidejûleg   azonos  feladaton
          dolgoznak.   Egy   többprocesszoros   mûködést    kihasználó
          alkalmazás --  mondjuk a  DB2/6000 mint  ""parallel database
          server" -- esetén  több CPU kezeli  ugyanazt a feladatot,  a
          DB2  esetében  az  adatbázist.  Meghibásodáskor  a  rendszer
          újraszervezi a mûködést, a megmaradó egységekre átterhelve a
          kiesô egység(ek) feladatait.
              A HACMP  alkalmazása különösen  olyan helyeken  segíti a
          mûködést, ahol a folyamatos üzem biztosítása nagyon  fontos,
          vagy  idônkénti   kötegelt  feldolgozások   mellett  on-line
          szolgáltatásokat  is  kell  nyújtani.  Ilyenkor  a  kötegelt
          feldolgozást     végzô     gép     kapacitása    optimálisan
          felhasználható,   hiszen   idôszakosan   felmerülô  feladata
          végeztével zökkenômentesen beilleszkedik a napi munkát végzô
          hálózatba,  így   a  feladatok   szezonalitása  ellenére   a
          rendelkezésre    álló    gépek    mindegyike    folyamatosan
          felhasználható.


          @VRendszermanagement@N

              A   rendszer   naprakész   karbantartását   az    Aixben
          célprogramok  könnyítik  meg.  Jelentôségüket  emeli,   hogy
          szintén  az   alapszolgáltatások  közé   tartoznak.  Ez   az
          egyáltalán   nem   könnyû  feladat   korábban   tipikusan  a
          Unix-guruk   területe   volt,   az   Aix   tervezôi  azonban
          megpróbálták   a   lehetetlent:   a   rendszer   kezelésének
          soktényezôs     feladatát     emberközelivé     szelídíteni,
          áttekinthetôvé  tenni.  Ennek érdekében  már  a korábbi  3.x
          sorozat  is  tartalmazott  egy  átfogó  igényû   karbantartó
          programot.  Jelenlegi   változatában  a   System  Management
          Interface Tool Kit  (SMIT) a rendelkezésre  álló erôforrások
          függvényében  karakteres  vagy  X-Window  ablakos   formában
          hívható meg. Különbség  csak a megjelenítésben  van, mindkét
          külsô mögött ugyanaz a program rejtôzik. A SMIT  funkcióinak
          hálózatos kiterjesztését, a  Distributed SMIT-et (DSMIT)  az
          Aix szerver-változata tartalmazza. Használatával egy  géprôl
          kezelhetjük a  többi gépet,  nyílt rendszerre  vallóan adott
          esetben akár vegyes géppark esetén is.
              Formailag minden esetben  a felkínált lehetôségek  által
          hierarchikusan  kialakított  útvonalakon  haladva   érhetünk
          célt, fokozatosan  szûkítve a  témaköröket. Végsô  soron egy
          ûrlaphoz jutunk,  ezen megjelenik  a meghívott  parancs vagy
          funkció minden állítható, értelmezhetô paramétere,  melyekre
          a   program   alapbeállításokat   javasol,   ezek    azonban
          felülbírálhatók. A  helyzetfigyelô súgó  az egyes  funkciók,
          utasítások  értelmezésén  túl   rámutat  az  adott   esetben
          feltétlenül kitöltendô rovatokra is.
              A SMIT  (vagy a  DSMIT) a  legtöbb mûvelethez segédkezet
          nyújt,  szinte  a  rendszer  kezelôpultjának  tekinthetô.  A
          korábban  gyakran  hivatkozott  szabályozási, paraméterezési
          lehetôségek -- a  terminálról kiadott utasítások  mellett --
          többnyire   itt   is   állíthatók.   Többek   között   innen
          szabályozható az LVM. A használat egyszerûségét tanúsítja  a
          következô eset. Egy  alkalommal kifutottam az  általam próba
          céljára használt file-rendszer  méretébôl. Remek alkalom  --
          gondoltam -- az  on-line konfigurálhatóság tesztelésére,  és
          nekiláttam  megnövelni  a  kérdéses  file-rendszer  méretét.
          Tudtam, hogy mit szeretnék megváltoztatni, de nem ismertem a
          megfelelô aixes utasítást, a szükséges paraméterekrôl nem is
          beszélve.  A  szükséges jogosultság  birtokában  meghívtam a
          SMIT-et, és a megfelelô helyre navigálva elsô  próbálkozásra
          sikeresen  megnöveltem  a  kérdéses  területet.  Otthagyva a
          SMIT-et,  folytattam a  munkát, ami  most már  nem  ütközött
          helyhiányba.  A  módosítás  hatása  mûködés  közben,  a  gép
          újraindítása nélkül érvényesült!
              A   SMIT   (és   a   DSMIT)   egyszerû  kezelhetôségével
          megkönnyíti az új szoftverek és frissítések telepítését.  Az
          utóbbi   hihetetlenül   hasznos   a   rendszer  stabilitása,
          konzisztenciája    szempontjából,    hiszen   kliens/szerver
          környezetben  hangsúlyozottan   fontos,  hogy   az  érintett
          gépeken  a  kérdéses  szoftverek  azonos  verziója   fusson.
          Ugyanilyen  fontos  a  hálózati  mentések  és visszatöltések
          támogatása is. Ellenôrizhetôk  és szabályozhatók a  hálózati
          mûködéssel kapcsolatos információk, ilyen lehet például  egy
          hálózatba    kapcsolt    új    munkaállomás    IP    címének
          adminisztrálása, de ugyancsak a SMIT-en (DSMIT-en) keresztül
          kezelhetô  a  felhasználói  lista  és  a  felhasználói jogok
          megváltozása.    Hibakereséskor    hasznos    segítség    az
          eseménynaplózás   lehetôsége.    Segítségével   utólag    is
          visszanézhetô, mi minden történt  a géppel egy megadott  idô
          alatt.  A  SMIT  (DSMIT)  nagyszerûségét  jelzi,  hogy   bár
          kezelôfelülete  könnyen  értelmezhetô  fogalmakon  keresztül
          vezet  a  megoldás  felé,  mûködésének  alapját  továbbra is
          megfelelôen  beparaméterezett  unixos  utasítások   képezik.
          Használatát   rugalmassá   teszi,   hogy   egy-egy   mûvelet
          elindítása elôtt [F6]-tal megtekinthetjük és szerkeszthetjük
          a  végrehajtás  elôtt   álló  utasítást.  Egyes   utasítások
          szerkesztésén túl azonban ezeknél összetettebb shellscriptek
          is készíthetôk segítségével!
              A   SMIT   funkciócsoportjainak   egy   részét  grafikus
          változatban is  megtaláljuk a  rendszerben. A  Visual System
          Management   programjait   a   memóriába   töltve   grafikus
          kezelôfelületen,   ""húzd   és   ejtsd"   (drag   and  drop)
          technikával    rendelkezhetünk    a    felhasználókkal,    a
          nyomtatással, a rendszerrel vagy a hálózattal  kapcsolatban.
          Használatukhoz az egér  nélkülözhetetlen, segítségként --  a
          környezetfüggô információkat szolgáltató állapotsoron  kívül
          -- rendelkezésünkre áll az on-line súgó is.


          @VA rendszer humanizálódása@N

              Az IBM közmondásosan olyan alaposan szokta  dokumentálni
          termékeit,  hogy a  kikerekedô köteteket  már nem  is  oldal
          szerint,  hanem  méterben lehet  csak  kifejezni. Az  Aixnél
          sincs másképp, ennek ellenére a dokumentáció papírra  nyomva
          is elérhetô, de nem  jár automatikusan a rendszerhez,  külön
          kell  megvenni.  Ennek  ellenére  nem  mondhatjuk,  hogy   a
          felhasználó  munka  közben magára  lenne  utalva. Az  Aixben
          történetesen két,  egymástól független  on-line súgórendszer
          hivatott tájékoztatni az  elbizonytalanodót. Az egyik  a CDE
          részeként  kerül   az  Aixhez.   Az  Aixet   leíró  súgó   a
          Unix-környezetben  szokásos,  karakteres  @Kman@N  mellett   egy
          InfoExplorer-nek nevezett program. Az InfoExplorer  X-Window
          környezetben   meghívva   korszerû,   keresôvel    ellátott,
          hipertext  rendszerû  dokumentációt  szolgáltat.  Az   egyes
          bejegyzésekhez saját --  akár magyar nyelvû  -- megjegyzések
          is fûzhetôk, melyek megôrzôdnek. Szükség esetén alkalmanként
          maximálisan  egy  fejezet  erejéig  papírra  is  küldhetô  a
          megtalált  információ. PostScript  formátumú nyomtatásra  is
          van lehetôség, így kézikönyv minôségû, képekkel  illusztrált
          dokumentációhoz juthatunk.
              A  nyomtatás  kapcsán  felmerülhet  a  magyar   ékezetes
          karakterek kezelésének kérdése. Elmondhatom, hogy az  Aixben
          az  alapbeállítás  szerinti  fonttípussal  korlátozás nélkül
          használhatók ékezetes betûk,  melyeket a rendszer  korrektül
          kezel.  Nemcsak   nyomtatáskor  jelennek   meg  helyesen   a
          kimeneten, de -- ha ezt korábban beállítottuk -- terminálon,
          szövegíráskor  is. A  dolog nyitja,  hogy az  Aix egy  külön
          file-ban    tárolja    a    karakterkészlettel   kapcsolatos
          információkat,  így  például  a  file-lista  meghívásakor  a
          magyar ábécé szerinti sorrendben rendezôdnek a listaelemek.
              Az  Aix  -- már  termékszinten  -- jó  példája  annak az
          OpenShow  '94  ïsz-ön felvetett  gondolatnak  (CHIP, 1995/2.
          szám, 15. oldal), miszerint a unixos rendszerek a  számítási
          teljesítmény   után   most   a   rendelkezésre   állás    és
          rendszeradminisztráció  területén  kezdik  megközelíteni   a
          nagygépes rendszereket. Az  Aix SMP-képessége, menet  közben
          változtatható    paraméterei,    lemezkezelése,    hálózatos
          képességei  és  clusterekbe  szervezhetôsége  tanúskodik   a
          rendelkezésre   állás    terén   elért    eredményekrôl.   A
          rendszeradminisztráció  fejlôdését  a  termékkel  szállított
          SMIT,  DSMIT és  VSM programok  reprezentálják. Érzékelve  a
          feladat   fontosságát,   az  IBM   NetView/6000   néven  egy
          folyamatosan   továbbfejlesztett,   külön   céltermékkel  is
          támogatja  az  Aix  ebbéli  képességeit  (ennek  egy korábbi
          változatáról  már írtunk:  CHIP, 1994/8.  szám, 78.  oldal).
          Ezek,  de  az   Aixben  található  programoknak   mindegyike
          tanúskodik arról a felhasználók számára örvendetes  tényrôl,
          hogy készítôi odafigyeltek a rendszer használhatóságára  is,
          tapasztalataink tehát igazolni  látszanak a cikk  címében is
          jelzett trendet.

          @KVaczulin György@N

              @K(További  információk:   IBM  Magyarország,   dr.  Szabó
          @KBalázs,  cím:   H-1118  Budapest,   Ménesi  út   22.,  tel.:
          @K(36-1)165-4422, fax: [phone])@N


  @<9504\PICTURE7.GIF>■■@N  File-lista, egyidejûleg a magyar rendezési szabályok (jobb felsô AIXterm)
      és az angol szabályok (alatta) szerint

  @<9504\SMIT2.GIF>■■@N  Az Aix kezelôpultjának is tekinthetô SMIT nagymértékben megkönnyíti
      a rendszer felügyeletét

  @<9504\VSMDM1.GIF>■■@N  A VSM továbblépés a grafikus kezelôfelületû rendszermanagement  felé.
      Érdemes  összevetni  a  Device Manager-t a SMIT megfelelô funkciójával

  @<9504\HELP3.GIF>■■@N  On-line  súgóból kettô  is van:  az egyik  a CDE része,  a  másik  az  Aix
      ábrákkal  illusztrált   hipertext kézikönyve

  @<9504\VSMSM1.GIF>■■@N  A  tárolóeszközök  áttekintését  segíti  a VSM család Storage Manager-e

  @<9504\VSMINST.GIF>■■@N  A  VSM család  legújabb tagjai  a szoftverpark karbantartását támogatják